Sokszor leírtam: a blogomban szeretnem a spanyol es a vilag hireit, esemenyeit, osszefuggeseit eletek tarni. Ez nem azt jelenti, sőt..., hogy egyet ertek ezekkel az írásokkal.Az oltásokrol, es a sztem nem létező 2. hullámrol mar tobbszor leírtam a véleményem. A " straim média "  sajnos köztünk él, es rombol, ki, hogy azonosul vele, sajat lelkiismereti kerdese. Annyit kertem, es kerek tőletek, legyen sajat véleményetek.Nezzetek mindennek utana, ellenőrizzétek az információkat,nehogy meg tévedjetek./ pro és kontra közlöm a cikkeket./
Kicsit forduljunk magunkba.

VÉLEMÉNY:  Pont a járvány végére

Számomra befejeződött a virus!
/ Mindannyiunk helyett/

Horvátországban jártunk. Gyönyörű időben hajóval jártuk be a dalmát szigeteket.
Érintetlen öblökben tanyáztunk, vagy kis halászfalvak kikötőiben éjszakáztunk.
Béke és nyugalom honolt a tájon. A tenger szinte hullámok nélkül lustán és laposan ringott alattunk.
A vízről figyelve olyan vidékek is feltárulnak a fürkésző szemek előtt, amiket a szárazon megközelíteni sem lehet. Sziklaszirtek, sűrű bozóttal fedett partszakaszok, különleges hangulatok.
Igazi kikapcsolódás.
A levegőben az igazi, nagybetűs ÉLET szaga.
...és akkor... Fel-felkaptuk a fejünket a hazai szalagcímekre:
"Kormányunk: tízezreket mentettünk meg a haláltól" vagy: "A magyar intézkedések sikerrel legyőzték a vírust"
...és a döbbenet lázító hidegrázással futott végig rajtunk.
Visszhangzik bennünk: "megmentettünk", "tízezreket", "legyőzték".??
Szemen szedett hazugságok, olcsó, átlátszó manipulációk!
Horvátországban senki sem beszél vírusról, az emberek csak huncutul mosolyognak a témán. Nem hordanak maszkot. A kesztyű elő sem kerül. Vidámak, és teszik a dolgukat. Talán csak azt figyelik aggódva, hogy a megfélemlített turisták mikor merészkednek a partjaikra.
Kevés a turista. Nagyon kevés.
Kevés, mert otthon ülve a számítógépeik előtt arról értesülnek, hogy mindenhol halálos veszély leselkedik rájuk, és az utcára kilépni sem biztonságos.
Az ÉLET valósága azonban teljesen más. IGAZI.
Ha nem az elme kreált félelem felhőjében ülsz, te is megízlelheted.
Ha volt is veszély, Közép-Európa minden kormánya legyőzte azt, nem csak a miénk. A miénk - szerintem a propagandára fordította minden energiáját és valójában csak pszichológiai hadviselést folytatott. Azt se a "vírus ellen", hanem csak a hatalmáért. Szomorú.
A legszomorúbb, hogy ezt oly sokan nem látják át.
Ugyanazokat a híreket olvassuk. Ugyanazt kapjuk a szalagcímekben, és kétféle reakcióval - végleteiket tekintve - gondolkodunk erről:
1. Aki fél - ha nem is rettegve de mégis a veszteséggel erősen számolva - az a veszélyt tartja a figyelme fókuszában. Távolmarad az ismerőseitől is, ragaszkodik a maszkjaihoz, és már csak a veszteségeket felsorakoztató híreknek hisz. Számára a megnyugtató hang sem biztonságos, sőt: talán őrültségnek hangzik, és még veszélyesebb, mint a vírus. Nem tájékozódik. Nem akar megnyugodni, mert a félelem már átvette ereiben a lüktetést. :( Sosem fogja bevallani, hogy fél. Azt mondja, ő csak óvatos. Másokat felelőtlennek tart. Pedig fél...és mivel nem mer tájékozódni, és még kevésbé mer önmagához őszintének lenni, ezért manipulálható. A félelem - főleg, ha be sem vallják - a manipuláció alapja.
Elfogadom, hogy így is lehet. Látod? Nem csak elfogadom, hanem átlátom, értem is, sőt: megértem.
Minden hatalomnak és minden társadalomnak megvan ez a bázisa. Mert ők alkotják a bázist.
Elfogadom, és megértem, de azt is látom, hogy másképp is lehet. Bár ugyanazokat a híreket (is) olvassuk, mégis sokan másképp gondolkodunk.
2. Nem a halálról, veszteségről, vírusról akarunk gondolkodni, hanem az életről. Ez azt jelenti, hogy nem kerüljük, nem tagadjuk a halált, hanem elfogadjuk az élet részeként, és figyelmünkkel arra koncentrálunk, ami örömöt, lelkesedést, megnyugvást ad.
Az életet akkor éled, ha az életet helyezed a gondolataid fókuszába.
Amikor a vírus híre először megsuhintott, bennünket is átjárt a félelem. Nem tagadtuk el magunk elől. Épp ezért kezdtük tudatosabban olyan nézőpontok, olyan hírek után kutatni, olyan beszámolók felé IS megnyílni, melyek megnyugvást, megoldást hozhatnak. Így tudunk tervezni, a helyzethez alkalmazkodni, és így tudjuk kihozni belőle a legjobbat.
Tájékozódni azt jelenti, hogy nagyon sok információt befogadsz. Nyitottá válsz minden hírre: bíztatóra és félelmetesre is. Nyitottá válsz, és átengeded magadon ezeket, de egyikbe se ragadsz bele: semmit sem hiszel el vakon, és semmit sem tagadsz meg. Egyszerűen csak meghallod, és mintha felülről, kívülről vagy máshonnan látnád, érteni fogod. Érted, mert látod, hogy nem a hír a lényeges, hanem a hír forrása. Ha érted, ki, miért, mit közvetít, többet látsz a hírből, mint az, aki csak elhiszi.

Így tudunk nyugodtak maradni.

A korona egy vírus a több ezerből, amivel talán hosszú évek óta együtt élünk, és együtt is fogunk. Egy vírus, ami a természet rendje szerint hozzájárul a Föld egyensúlyához!!!
Egy vírus, ami 9,5 milliós lakosú országunkban 14 hét alatt csupán 4100 embert fertőzött meg. Egy vírus, ami hazai statisztikáiban minden más vírus mellett alulmarad. Ártalmatlan. A statisztika, az adatok is mutatják.
Az azonban,  ahogyan az adatokat értelmezzük, mégis más.
Sajnálom. Sajnálom, hogy ez a vírus kitakarja az életet a fókuszból. Sajnálom, hogy kitakarja a valós problémákat és valós lehetőségeket is. Nem is a vírus teszi ezt.
Az ember teszi.
Ecce homo! Nézz magadra ember!
Minden betegséged mögött egy mentális megbicsaklás áll. Minden fizikai problémád előszobájában a gondolkodásod zavarai tanyáznak.
Nem véletlen, hogy a halál azokban az országokban tarolt, ahol hónapokon át súlyos vesztegzár volt.
- Az elszigeteltség és magány megbetegít és öl.
- Az elfojtások és a szabadságod korlátozása megbetegít és öl.
- A félelem, a veszteségtudat, a létbizonytalanság és kilátástalanság megrendít és a feszültsége szintén betegséget teremt.
- A hiány, a harag, a bűntudat pedig szintén hozzájárulás a halálhoz.
Nem hiszed?
Nem a hiteden múlik...
De, csak emlékezz!:
- Hogy érezted magad egy szakítás után, amikor elhagytak, kidobtak, és szembe néztél azzal, hogy magadra maradsz, és nem kellesz? Milyen átkozottul mart a magány? Mennyire legyengített a bánat? Biztosan fogytál, híztál, vagy belebetegedtél a fájdalomba...
- Emlékezz, mennyire maró az, ha nem élheted azt, amire vágysz! Mennyi feszültséget jelent minden nap erősnek lenni olyan helyzetekben, ami csak elvesz tőled!
- Nézd az időseket, hogy amikor a társuk meghal, milyen gyorsan leépülnek!
A magány, az elfojtások, a létbizonytalanság fojtogató, maró, halálba taszító okok. Ezek a betegségeid elsődleges okai. Az ezekből felépülő feszültség átjárja a testedet, és átíródik belé. Felőröl...
Ha tudatos akarsz lenni, nem a maszkba kapaszkodsz!
Ha tudatosan akarsz élni, nem a félelmet választod.
Nem azt a gondolkodást, amivel elszigeteled magad másoktól! Nem azt, ami félelemben tart, korlátoz, és nem ad lehetőséget.
Ha tudatos akarsz lenni, az életre koncentrálsz, és kioldod magadból ezeket!
Hazajöttünk Horvátországból, és döbbenten tapasztaltuk a kontrasztot: hatalmas betűkkel a boltok bejáratánál árválkodó felíratot: "A maszk viselése kötelező!" vagy azt, ahogyan az autóban magányosan ülő sofőr maszkban feszít a volán mögött. Mintha idegen életbe csöppennénk...
Ha megkérdezem őket, miért hordanak maszkot, már a választ se tudják. Csak hordják. Ahogyan a robotok... Nincs kérdés, nincs gondolkodás, a félelem eluralta a világukat. :( A vírus, a halál szele köröz felettük.
Én az életet választom.
Nincs második hullám. Első sem igazán volt. Van egy vírus, ami nem több, mint más vírus, csak az emberi figyelem célkeresztjébe került. Az elme pedig ilyen - ostoba mód - félelem alapon működik, és a láthatatlanból démonit kreál.
Állj meg ember, és láss! <3
Szeress és élj!
Figyelj a gondolataidra és keresd az életet támogató nézőpontokat!
Számomra befejeződött a vírus. Nem foglalkozom olyannal, ami kiszakítja a figyelmemet az örömökből. Nekem az öröm fontosabb, mint láthatatlan démonokon agyalni...

LEGYEN EZ A MAI NAP ÖRÖK.
HAGYJUK MAGUNKAT ÉLNI!

Kérhetek kommenteket?