Mióta az eszemet tudom újságíró és filozófus szerettem volna lenni. Mindkettő sikerült. A MUOSZ es a Nemzetkozi Ujsagiro Szovetseg tagjaként ma is publikalok. Példaképem Egon Ervin Kisch, az oknyomozó újságírás atyja, a száguldó riporter,a neve ma is etalon és munkássága a követendő példa minden újságíró számára. A slapajkodást már gimnazistakén 17 évesen elkezdtem a győri Kisalföldnél, végigjártam a szamárlétrát: a rendszerváltással egyidőben lapot alapítottam, Zalatáj néven, ahol oknyomozó és tényfeltáró cikk sorozatokat írtam olyan visszásságokról, mint az egészségügy, a vadászat, a politika és minden olyan terület, ahol már már gusztustalan visszaélésekbe botlottam. Elsőként lehettem magán napilap, a Zalapress rész tulajdonosaként annak főszerkesztője, és nevemhez fűződik az akkor meg csak rágalmazás címszó alatt létező sajtó perek sorozata,amiért amolyan koncepciós ítéletek után inkább a börtönt választottam, mint a pénzbüntetést. Ez azért volt fontos állomása, ha nem a legfontosabb életemnek, mert itt döntöttem el, hogy lesz elég bátorságom vállalni tetteimet. Volt, és nem bántam meg, igaz nem tüntettek ki “rendszerbarát” írásaimért, de a mai napig szembe merek nézni magammal a tükörben. Mindemellett sport könyveket írtam, hűen családi hagyományainkhoz. De kipróbáltam magam a Reform, a Művészet,a 168 óra, az Esti Hírlap, a Blikk, a Mai Nap, a Figyelő, és sok más lapnál is. Olyan kihívó témákat dolgoztam fel rendhagyó módon, mint a Körmendi gyermek gyilkosság, vagy a Quaestor ügy. Életem hatalmas fordulata unokáim beköszönése, Roberto Carlos magyar kisfia megszületésével kétlaki lettem, Spanyolszág, Madrid és a csodálatos tengerparti Marbella beköltöztek az életembe, míg otthon másik két unokám, Noácska és Keán vár. A koronavírus okozta hatalmas tragédia felfordított mindent, átírta az életemet, itt Madridban ismét újságírót csinált belőlem, és erkölcsi kötelességemnek éreztem hogy napról - napra tudósításokat küldjek innen, a karanténból is nektek. Ismét főcím lett az életemben: a remény hal meg utoljára....
Mit tettél, ember.
Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…