Mióta az eszemet tudom újságíró és filozófus szerettem volna lenni. Mindkettő sikerült. A MUOSZ es a Nemzetkozi Ujsagiro Szovetseg tagjaként ma is publikalok. Példaképem Egon Ervin Kisch, az oknyomozó újságírás atyja, a száguldó riporter,a neve ma is etalon és munkássága a követendő példa minden újságíró számára. A slapajkodást már gimnazistakén 17 évesen elkezdtem a győri Kisalföldnél, végigjártam a szamárlétrát: a rendszerváltással egyidőben lapot alapítottam, Zalatáj néven, ahol oknyomozó és tényfeltáró cikk sorozatokat írtam olyan visszásságokról, mint az egészségügy, a vadászat, a politika és minden olyan terület, ahol már már gusztustalan visszaélésekbe botlottam. Elsőként lehettem magán napilap, a Zalapress rész tulajdonosaként annak főszerkesztője, és nevemhez fűződik az akkor meg csak rágalmazás címszó alatt létező sajtó perek sorozata,amiért amolyan koncepciós ítéletek után inkább a börtönt választottam, mint a pénzbüntetést. Ez azért volt fontos állomása, ha nem a legfontosabb életemnek, mert itt döntöttem el, hogy lesz elég bátorságom vállalni tetteimet. Volt, és nem bántam meg, igaz nem tüntettek ki “rendszerbarát” írásaimért, de a mai napig szembe merek nézni magammal a tükörben. Mindemellett sport könyveket írtam, hűen családi hagyományainkhoz. De kipróbáltam magam a Reform, a Művészet,a 168 óra, az Esti Hírlap, a Blikk, a Mai Nap, a Figyelő, és sok más lapnál is. Olyan kihívó témákat dolgoztam fel rendhagyó módon, mint a Körmendi gyermek gyilkosság, vagy a Quaestor ügy. Életem hatalmas fordulata unokáim beköszönése, Roberto Carlos magyar kisfia megszületésével kétlaki lettem, Spanyolszág, Madrid és a csodálatos tengerparti Marbella beköltöztek az életembe, míg otthon másik két unokám, Noácska és Keán vár. A koronavírus okozta hatalmas tragédia felfordított mindent, átírta az életemet, itt Madridban ismét újságírót csinált belőlem, és erkölcsi kötelességemnek éreztem hogy napról - napra tudósításokat küldjek innen, a karanténból is nektek. Ismét főcím lett az életemben: a remény hal meg utoljára....
Nyolc óra.Felhangzik a hála taps,mint mindennap.Ez a nap azonban mas,a rendőrök szirénázó konvojjal csatlakoznak a hála kifejezesehez!Egesz bejönnek az ablakokhoz,ahol tapsvihar fogadja oket!Ezzel tisztelegnek velünk a hősök,egészségügyi dolgozok,orvosok,nővérek önfeláldozó munkája…
Karantenunk 23. napja Madridban