Marcius 18.

Ma az első nap, hogy kimerészkedtem vásárlás ürügyén a karanténból, hogy felmérjem, mi a helyzet nálunk? (A szerző és Hováth Alexandra képeivel.)

A hatóságok bekeményítettek. Már nem lehet „kölcsön kutyával” sétálni, a gazdának igazolni kell törzskönyvvel a tulajdonjogát, miután egyesek arra vetemedtek, hogy 20 euróért cserébe adták sétáltatásra a kedvencüket. A tengerparton élő barátnőm arról számolt be, hogy ott sokkal nehezebb megtartatni a karantént, mert a mediterrán virtustól hajtva a lokálját kinyitó bártulajdonost, tengerparton sétáló párokat, grasszáló fiatalokat kellett büntetni. A spanyolok Andalúziában humorral kezelik a tiltásokat, ablakból teniszeznek, bújócskáznak a rendőrökkel, nem úgy, mint itt, Madridban, ahol bezárkóznak az emberek. Ámbár itt sem tudnak csendben maradni, mert esténként tapsversenyt rendeznek, emellett megszokták, hogy minden hétvégén valamilyen tömegrendezvényre járnak. Akik szívesen énekelnek és táncolnak, azok néhány hete még nem is sejtették, hogy egy időre radikálisan meg kell változtatniuk a szokásaikat. A spanyolok hangosak, vidámak, aktívak, szinte képtelenek emberi kapcsolatok és rendszeres összejövetelek nélkül élni. Úgy, hogy nem sejtik, meddig tart a karantén, egyre türelmetlenebbek.

Mától lezárták Spanyolország határait. Csak a spanyol állampolgárok és az áruszállító járművek, illetve a munkavégzés miatt érkezők jöhetnek be az országba; a határokon visszaállították az ellenőrzést. 

Az élelmiszer-vásárlás zűrzavara lecsengett. Ma az Auchanban és egy kisebb áruházban, a Supersolban jártam: valamennyi élelmiszerboltban megtartják az emberek az egyméteres szabályt, használták az eldobható kesztyűket és higgadtan vásároltak. Nem mondható el ugyanez a karanténnal kapcsolatosban. Rengeteg büntetőcédulát osztottak szét a rendőrök az utcán indoklás nélkül téblábolók között. Szigorúan vették a kutyasétáltatás szabályait is, Badajozban például azért büntettek meg egy nőt, mert a lakásától számított 150 méteren túlra sétált a kutyájával, ráadásul 20 percnél több időt töltött odakint. 

A madridi metró zsúfolásig telt azokkal, akik nem tudnak otthonról dolgozni, így „kivételezettként”, büntetlenül utazhattak. 

Sajnos, nincs túl sok értelme annak, hogy az ország másik fele meg bezárkózott a lakásába… A velünk szemben lakó, 80 esztendős Maria mosolyogva integet: „egyszer ennek is vége lesz, ki fogjuk bírni” – mondja, és tovább rendezgeti otthonát.

Mindeközben a koronavírusos betegek száma elérte a 10 ezret és eddig 342-en haltak bele a betegségbe. Hétvégén derült ki, hogy a (szocialista) miniszterelnök, Pedro Sánchez Pérez-Castejón felesége is megfertőződött, ezért tegnap elvégezték a tesztet a kormányfőn is. Az ő eredménye negatív lett, nem úgy a Madridi Közösség vezetőjéé és a katalán elnöké, akiket karanténba zártak. A betegek számának meredek növekedése miatt Spanyolország a 4. helyre ugrott a világ legfertőzöttebb országainak listáján. Ha ebben az ütemben folytatódik, utolérhetjük Iránt és Olaszországot.

A mai mérleg: 13 718 fertőzött, 598 halott; 1081 személyt gyógyultnak nyilvánítottak.  Olaszorszag után a 2. legfertőzöttebb Spanyolország. Ma ötödével több beteget jelentettek, mint tegnap.

Az Inditex holding (otthon Zara) 287 milliót áldoz arra, hogy megtarthassa dolgozóit, emellett maszkokat hozat Kínából, és egészségügyieknek gyárt köpenyt divatcikkek helyett.

Az ország 200 000 millió eurót áldoz a koronavírus okozta gazdasági és egészségügyi károk ellentételezésére. A karantén előreláthatólag a nagyhétig, netán április végéig is eltarthat a miniszterelnök szerint. Recesszióval mindenképpen számolni kell, 2–3 hónap gazdasági veszteséggel. A spanyolok ennek ellenére derűlátók, abban bíznak, hogy az őszre visszaáll minden a megszokott vágányra.

Ezt a derűlátást fejezik ki az esti tapsok, amivel megköszönjük az egészségügyiek önfeláldozó munkáját; gyakorta fölcsendül a spanyol himnusz is. Csak új zeng a környék. Sokan énekelnek, trombitálnak, a gyerekek tollasoznak a tágas erkélyeken. Mi, az idősebbek hasizom-gyakorlatokkal, futógépen, jógával, meditációval, ping- ponggal az ebédlőasztalon, ugrálókötéllel, chi-géppel lazítunk.

Persze csak az otthoni tanulás, a távoktatás és a lecke után, mert szigorúan számon kérik a tanárok. Unokám, Cristo ma angol, tegnap német dolgozatot írt. A tanítás csak kettőig tart, nem fél 5-ig, miként normál esetben szokásos, de ezt nem is bánja.

Már az első nap megcsináltuk közösen a napirendet, el kell foglalni magunkat. Nálunk nem a vírus, hanem a remény hal meg utoljára.